Új versek

Merre vagy... Hol vagy már szerelem, Csak téged keres szívem. Adj egy jelet merre vagy, Most érted kiált rímem. Kereslek már oly régóta, S jó lenne látni téged. Gyere elő bárhol is bújsz, Szeretnék már élni véled.

Kérlek jöjj... Mikor lelsz rusnya szívemre s takarsz be tarka virágokkal? Kérlek figyelj most rímemre cserébe áldlak ezer világokkal. Éltesd kérlek nektároddal lelkem s csillapítsd szeretet éhségem Ez az mire éhezik most nyelvem így táplálj engem szépségem. Ragyogj be mint mezőt az alkony s tüzeddel melegítsd keblem E bús szellem meg ne haljon szorítsuk egymást örökké ketten. Vigyázz rám kérlek egyetlenem ha éltem már Télbe fordul Csókokkal zárd le vén szemem s élezd ha emlékem csorbul.

Merengés... Magasan szabdalják a madárkák az eget, Néha a földre szállnak pihenni egy keveset. Mindenki teszi, amit az Isten neki szánt, Egyedül a költő mereng: tőle ura mit kívánt? Az ebek csaholnak, a halak pedig úsznak, Ezzel is csak terjesztik határát a búnak. Bánatában a lélek sírja felé fordul, Elmereng a múlton, szeméből könny csordul, Előkapja tőrét, és belefekszik abba. Elsötétül minden, többé nem tekint a Napba.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

https://kolteszetert.blog.hu/api/trackback/id/tr532810860

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Egy amatőr költő versei