Egy amatőr költő versei

Somlóvár romjai alatt…

Somlóvár romjai alatt,

ülök és nézem a tájat.

Merengek a dicső múlton,

de szemembe halál árad.

Halottak közt érik a bor,

kik egyszer küzdöttek érte.

Iszok,érzem szárazságát,

merengek, ezért megérte?

Sok vér folyt ki az erekből,

hogy ma részegedjek tőle.

Honfikért ez nem ér ennyit,

Inkább nem nyelek belőle!

Igya csak az ki nem magyar,

ki megveti Árpád vérét.

Kinek undor a hazája,

ki szembeköpi testvérét.

"Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvű oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, míg dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog."

Mindenképpen szerettem volna megemlékezni egyik kedvenc költőmre, József Attilára.

Mint tudjuk az Ő születésének dátuma a költészet napja.Ebből is érzékelhetjük nagyságát.

Tehát emlékezzünk rá egyik kedvenc versemmel.

Ismerhetetlen ismeretlen

Ez nem az a világ mire vártam,

Még ha szívem apró titkait is feltártam,

E bűnös élet titkait nem leltem,

Kár volt Uram, hogy még ma is felkeltem.

Ismét szerelem

Ismét szerelembe estem,

S e szerelmet irántad érzem,

Öröm tölt el mikor gyönyörű arcod nézem,

Ezt a gyönyörűséget szavakkal lefestem.

Te vagy nekem az utolsó remény,

S te döntesz immár sorsomról,

Bízom hogy elpirulsz bókomtól,

És érzéseket is táplálsz felém.

Kertem pusztul

Virágaim elhervadnak,

Szívem kertje kihal,

Tönkre tesz a csalódás,

Elpusztít a vihar.

Dorci csak téged kérlek,

De nem kaphatlak meg,

E Földön nélküled nem élek,

Testem élet-halál közt leng.

Te voltál ki szívem öntözte,

De nélküled kertem kiszárad,

Hiányodban lelkem böjtölne,

Te nem tudod mit érzek irántad.

Kertem fáinak levelei lehullnak,

Virágaim hervadnak,

Nem bírják a súlyát a búnak,

Nekem nők ily gyönyört nem adnak.

Ha szeretnétek amatőr költők csodás és frappáns verseit olvasgatni nézzétek meg ezt az oldalt: http://www.poet.hu/ Érdemes!!!

Hamarosan több vers is felkerül az oldalra! Üdv Apollón

Vihar utáni csend

Lágyan ringatózik a rét,

Mellyen a lelkem terül szét,

Mert zivatar volt szívemben,

Aphrodité hív engem.

Mögöttem folyó vadul rohan,

Előttem a szíved porba zuhan,

Közeledben izzok mint parázs,

De az esőtől szűnik a varázs.

Mennydörgés tépi beszédünket,

Viharok járnak át bennünket,

Villámok cikáznak közeledben,

Majd végül megpihenek öledben.